szülinap 2

...ésaztán

nem sokkal húsvét után történt, hogy kétéves lett ez a gyerek.

Tárgyilag tőlünk mindösszesen egy pár gumicsizmát kapott - akkor még nem sejtettük, hogy ezzel mennyire beletrafáltunk a  következő  hónapok sajnálatos időjárásába -, inkább eseményekkel örvendeztettük meg. Volt egy Csodák palotája bejárás (első!), amit teljes egészében a kismotorja nyergéből tudott le; aztán Libegő (első!), kirándulás Szentendrére,  Állatkert, plusz a családi megemlékezések. Ezzel szépen ki is telt egy hét.

Itt épp egy zsiráf köszönti az őt "zoo-csemegével" ellátó ünnepeltet:

koratavaszi....

...életképek a lakásból.

A fürdő:

Habfürdő. uppsz, véletlen beleömlött az egész flakon.

Ez meg itt a kitchen. Budapest.

hús-vér

Blogolni csakis féléves mélységből!  
A kitartó látogatóktól megilletődve most elibetek tárom, milyen is volt a főhős első aktív húsvétja.

prezentáció

A koraszülött és a függőágy

Hogy hogy is volt ez Timurral, az onnan jutott eszembe, hogy pezse az imént megtalálta ezt a képet a függőágy.hu-n:

Tehát az egész úgy kezdődött, hogy  amikor még a kőkemény PIC-es napokat gyűrtük, függőágy-forgalmazó kedves ismerősünk átküldte ezt a videót:

Annyira megtetszett a dolog – ráadásul a kolumbiaiak előtt örök főhajtás, mert, ha szükségből is, de ők találták fel a PIC-es kenguruztatást   –, hogy azonnal körbeküldtem az aktuális szobatársainknak és Timur kezelőorvosának, legalább mosolyogjunk kicsit a sok sírás-rívás közepette.  Namost  a Doktornő - kenguru-papnő és zsigeri reformer –  azonnal felismerte a függőágyazás nagyszerűségét, és másnap Timur  inkubátora mellett állva megmutatta, hogyan lehetne felszerelni, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy a mi babánk is kapjon egy ilyet. Én boldogan meséltem otthon a fejleményeket, és pár napon belül az apai nagymama megvarrta és le is szállította az aprócska ágyacskát.

Persze végül nem lett beüzemelve, mert az osztályon hiányzott az egyetértés a dél-amerikai iskola követése felől. De aztán mikor hazatért a gyermek, a kiságy sarkára kötöztük az alkalmatosságot, és innen nézelődött az első napoktól kezdve. Szemmel láthatóan megnyugtatta a függés-ringás.  Egyébként az utógondozásos kontrollokon kifejezetten előírták a pelenkában hintáztatást az izomtónus és az egyensúlyérzék fejlesztése miatt.

Már nem emlékszem pontosan, hány cm hosszú volt a függőágy, de az biztos, hogy a Timur kézfejét is takaró badi 42-es, a gyermek ekkoriban cca. 2000 g.

Itt már kezdi kinőni.

Néhány hónap múlva pedig kapott egy tiszteletpéldányt a legfölül látható profi szerkezetből, amit először nem tudtunk felfúrni, így egy ideig a csocsóasztal rúdjain lógott.

Ma már pont lefejeli ezeket a tekerőket, úgyhogy épp a kocsmasport-asztal áthelyezésén gondolkodunk. (...bár szereti tekergetni a rudakat, és a kapuk alatti golyótárolót kisautó-garázsként vette birtokba, úgyhogy lehet, hogy marad.)

szevasz-tavasz

Igen, ez ő.

Már kikacsint a volán mögül.

vau 2

Frakk élőben! St Moritz Pesten!!

na és itten pedig a hóemberrel:

..majd mondhatja a Timur, hogy "bezzeg az én gyerekkoromban még micsoda telek voltak! Derékig ért a hó! "

nnna.

Elég hosszú a dokumentum, de a lényeg: az ORTT egyoldalú tájékoztatás miatt elmarasztalta a tényfeltáró újságírás magasiskoláját, az őszi koraszülött Fókusz-riportot.

éljen!

vau

..ez még a múlt heti, mikor leesett. a Tabánban.
Timur, miután biztosnak érzi a lába alatt a talajt, megcsodálja a technika vívmányait, majd megszólít egy járókelőt.

Csodatevő Szent László a király!

Milyen kár, hogy az ember elfelejeti betenni a csomagba a zsebfényképezőgépét, amikor félőrülten kapkodja össze a pár napra szükséges holmikat magának meg a gyereknek egy azonnali kórházi befekvéshez. Mert ott már másnap rettentően sajnáltam, hogy nem tudom megörökíteni, amint Timur két gurulós infúziósállvánnyal futólépésben és vigyorogva közlekedik a kórteremben fel s alá, közben pedig az üveg mögött – mert ez nem a balkáni János, ez a László, ahol üveg mögül figyel a crew – a nővérek kacarásznak, hogy milyen-de-milyen jópofa ez a kisfiú.

Tehát bekerültünk még január elején, és én borzasztóan be voltam tojva az utolsó kórházi élményünk nyomasztó emléke miatt.
Na az történt, hogy a Timur már kb. egy hete visszaeső  beteg volt – krupp, tüdőgyulladásba hajló hörghurut, totális étel- és italabsztinenciával megbolondítva. Mikor már fecskendővel próbáltunk a szájába nyomni valami folyadékot, plusz a  fogjövés miatt – mi ezt akkor nem tudtuk, hogy emiatt – fosósra fordult a széklete, viszont pisilni meg nem pisilt, a háziorvos azonnali infúziót javasolt. A hasmenés miatt a Lászlóba irányított. Én egy pillanat alatt nagyon rosszul lettem, de a betegfelvételnél már teljesen megnyugodtam. A László, kérem, egy jó hely. Meg persze, amikor levetkőztettük a gyereket és a mérlegen a normál súlyánál már több mint egy kilóval kevesebbet nyomott – végleg megadtam magam a körülményeknek.

Külön szoba - fekvőhelyet mondjuk magamnak kellett biztosítani, mert elfogyott a mamás szobájuk - , de így is saját fürdőszoba, fertőtlenítős szappan és papírtörlő a mosdónál, erkély, remekül zárható és nyitható tiszta ablakok, külön bejárat, hogy ne kelljen találkozni más fertőző betegekkel, jófej takarítónő, barátságos konyhások, együttműködő nővérek. Timurka meg, miután lement az első 3 deci, már nagyon virgonc volt – mondjuk tapasztalt PIC-esként előtte is végigrötyögte a vérvételt, egyedül a branül felhelyezését nehezményezte, de még így is le voltak döbbenve az orvosok, hogy milyen derűsen követi figyelemmel az eseményeket. Aztán még kapott kétszer fél litert, elkezdett eszegetni - főleg szopizni -, szóval hepiend: két éjszaka után haza is engedtek, a tüdőkellemetlenségek meg pár napon belül megszűntek.

Namost amiért ezt az egészet ide lejegyeztem az két közhasznú tanulság:

1. Ahogy elkezdődik egy ilyen nátha, hurutos miegyéb, pláne, ha láz is van, erőltetni kell az ivást, mert nemcsakhogy ott a kiszáradás baljós árnya, hanem a betegséget a testből kitranszportáló váladék sem tud távozni nedvesség híján, így aztán eszkalálódik az amúgy banális helyzet. Mi ezt zöldfülűként nem vettük komolyan.

2. Ha egy mód van rá, kerülni kell a János kórház gyermekosztályát, mert vannak rendes helyek a városban, ahol tényleg akár meg is lehet gyógyulni.

(egy korábbi kommentben Eszter a Heim Pált dícsérte, ott még nem jártunk)

2009 plussz - ápdét

..még egy Miciset talált:

Egy talált kép - "Első könyvhetem" - az óévből, sok szeretettel Micinek!

2009/2

AUGUSZTUS. Timur születése óta valahogy vonzódunk a hagyományhoz meg a formaságokhoz, ezért aztán e hónapban - 15 évnyi ismeretség után - meg is házasodtunk. Hálisten, a gyerek is élvezte a mókát:És  igen, ekkor már stabilan járt, söpört, felmosott.

SZEPTEMBER. Ez a kép tképpen bármelyik hónapban készülhetett volna, de tény, hogy a meleg és soklátogatós nyár után többször kerekedtünk fel, hogy kiélvezzük a kellemes időjárást meg a dunántúli környéket. Timur mindamellett, hogy állandóan tesz-vesz, ekkoriban kap rá az irodalomra: a korábban csak kényszeredetten lapozgatott vakond-epizódokkal ősztől mindenkit üldözőbe vesz.

OKTÓBER. Jaj, igen, még volt néhány szép kirándulós nap a vérfagyasztó óraátállítás előtt...

NOVEMBER. Jövés-menés, fogdráma és sok-sok játszótér.

DECEMBER. A decemberünk csak 5-ig tartott, itt jött egy az egész adventet kitöltő felsőlégúti meghibásodás, aztán pár napos karácsonyi egészség, majd a gonosz visszatért, leszállt az alsó légutakba, melynek kezdeteként egy lázas-kruppos éjszakával búcsúztattuk az óévet. De azért a karácsony igazi kellemeskarácsony volt - remélem, minden fiúgyermek legalább ennyire örül a hintalónak!
A képillusztráció a hónap első napjaiból, egy vadasparki kirándulásról való. A videó minőségéről : újból bocs.
(újévi fogadalom: korrektebb mozgóképrögzítés.)

Hát ez volt 2009.

2009/1

Amennyire irreálisnak tűnt tíz évvel ezelőtt a kettessel kezdődő évszámok beköszönte, annyira meglepő a januári bébi decemberben visszanézve.

Szóval 2009. képekben, első rész:

JANUÁR. Itt meglepően éretten lapoz, angolul olvas, és nem emlékszem, hány kiló - de valahol asszem leírtam. A könyvek, magazinok és lapok ideje igazából majd csak szeptemberben érkezik el. Ekkoriban legjobban állni szeretett, ha fogtuk közben persze.

FEBRUÁR.  Az első fog és a helikopterhinta hónapja. Négykézláb szuperül halad, terített asztalon különösen.

MÁRCIUS. Hozzátáplálásban már pengék vagyunk. Nagypapám, egyik kedvenc mondása, mely szerint "Jó egy jó ebédet elfogyasztani, de még jobb attól megszabadulni" Timurnál is összhangban volt: ebben a hónapban fejlesztette tökélyre az eliminition communication-jét.  (Amit aztán a sok nyári gyümölcs és napközbeni fürdés pár hónap múlva elkevert) Továbbá márciusban történt, hogy a közel egy évnyi dévényezést is lezárhattuk.

ÁPRILIS. Jaj, jött ugyan a kikelet, de a krupp miatti gyengélkedés úgy elhúzódott, hogy a hónap eseménye - a meghitt keresztény formalitás - majdnem elmaradt. A képen a keresztelő utáni hancúrozás látható:

Még áprilisban volt az is, hogy egyéves lett Timur. Akkor arról is megemlékeztem, milyen hétpróbák közt jött a világra.

MÁJUS.Májusban már csak laza társasági eseményekre jártunk, miután kiderült, hogy Timurnak a szeme is tökjó. Ez a fotó is egy ilyenen, méghozzá egy nagyon jól sikerült PIC-bulin készült, Kerkáéknál (igen, a kórteremben csupa ilyen fura nevű gyerek feküdt).

JÚNIUS. Félkézen tartva már simán sétálgat, a napi két alvásról áttér egyre, vidáman pancsol, barátkozik, eszik és hízik. A tekintete pedig minden egyebet elárul.

JÚLIUS. Hát ez a nagy vidámságok, az unokatestvér-találkozó hónapja. Meg a korrigált szülinapé.

(folytatjuk)
és BUÉK!

kétünnepközt

...ha már nyár, le kell ellenőrizni a Balatont.

Karácsony böjti szelekkel

Ki hogy volt vele; engem a karácsonyi hangulatban nagyon megzavart ez a tavaszi fuvallat. Szerencsére volt, akit nem:

További boldog ünneplést mindenkinek!!

Kenőmájast a cipőkbe!

Mindenkinek kellemes Mikulást meg hangulatos készülődést!

őszik

Ezek a képek még azon az őszön készültek, amikor nyár volt, nem pedig tél.
A veszprémi állatkertest
 
leszámítva nem látszik rajtuk igazán a gyerek, inkább csak az, hogy a szülei mennyire nyomják neki a kultúrát.
Végülis volt, amit élvezett:
 
(ez egyben első külföldi útja is volt, a MuseumsQuartier-be)

... és volt, amit kevésbé:  
 
Szóval a japán multimédiát már veszi, a wartime-ot még - hálisten - nem.

Aztán persze az is lehet, hogy csak abban állt a különbség, hogy a bécsi múzeum ablakaiból nem lehet rálátni
 
a HÉV-re.

háegyenegy

..az annyi mint...

Aromo az égre emelte a tekintetét, és számolt. Így hangzott: - Zözözizizözözuzu - és már mondta is -, az annyi mint évi ezernyolcszázhuszonöt perc. Az nagyjából, ugye, évi... zözözizizuzu, évi harmincnégy óra, az száz év alatt, zözözizizözizö, száznegyvenkét nap, és még a szökőnapokat bele se számítottam. Azt javaslom tehát, hogy közadakozásból vegyünk kétszáz fogkefét és kétezer-négyszáz tubus fogkrémet, s amíg el nem fogy, azaz száznegyvenkét napig, Bruckner Szigfrid éjjel-nappal egyfolytában mossa a fogát. Pótolja a mulasztást!
Aromo elégedetten leült.
- Uuuuuuu - sóhajtott Bruckner Szigfrid.
- Mi az, fáj? - kérdezték tőle részvéttel.
- Dehogy, de száznegyvenkét éjjel és nappal? Egyfolytában...aúaúaú!
- Hiszen az kis híján öt hónap - mondta sajnálkozva Ló Szerafin. - Azt akarod, hogy ne aludjon, ne egyen, ne igyon, csak nyiszálja, csiszálja, sikálja, kaparja, húzza-vonja?
- Csak ez a megoldás - mondta magabiztosan Aromo.
- Egyáltalán nem megoldás - rázta a fejét Mikkamakka -, a lyuk attól nem múlik el. Moshatja ítéletnapig, a lyuk lyuk marad. Legföljebb tiszta lesz.
- És Bruckner Szigfridnek tiszta lyuk lesz a foga - szellemeskedett Ló Szerafin.

Erről...

...a riportról hogyan oszlanak meg a vélemények?

(bocs az elején a félperces reklámért, amibe nem lehet beletekerni. még pluszba.)