művelődés

Olyan jó volt csövek és infúzió nélkül látni végre, hogy az utolsó PIC-es hónapban állandóan kattogott a fényképezőgép.

Mínusz másfél hónaposan orvosi rendelvényre megkapja az első könyvét.  A Doktornő lelkesen diagnosztizál: "szemmel láthatóan elgondolkodva, szinte filozofikus átszellemültséggel nézelődik a gyerek; hát ne csak a kék csempét nézze, hozzanak neki valami könyvet!" Mindemellet nem átallja elpalántálni bennünk a szülői rátartiságot: "Timurnak akkora az IQ-ja, hogy alig fér az inkubátorba." (Gondolom, ezt a viccet szereti elsütni a sokattűrt szülőknek .)

Itt mondjuk épp befelé figyel, de látszik még ott egy diktafon is, ez az elejétől fogva mellette van. Az első felvételeken csak bátorítóan beszélünk hozzá, aztán énekekkel, mondókákkal, két epizóddal a Micimackóból, néhány zenei klasszikussal, végül Halász Judittal bővül az audió.

Having  become more camera-fit for the last month at the PIC, it obviously induced us to stand by and record every other second of his life.

At the age of minus 1.5 months he was prescribed his first book by the doctor, to replace the view of the blue tiles he was staring at in a rather philosophic manner.

"The child might fit into the incubator, but his IQ no more!"

Not that the above photo was an evidence of that.. However you can also spot a small voice recorder/player, prescribed earlier, supposedly to replace our presence via recording anything in our voice to provide him with some comfort when he must be left alone (and that is the majority of the day).