Erről...

...a riportról hogyan oszlanak meg a vélemények?

(bocs az elején a félperces reklámért, amibe nem lehet beletekerni. még pluszba.)

Dolgos őszi napok

Oké, oké. A baba-laptopot azért vettük meg neki, hogy egy kicsit nyugodtan dolgozhassunk a sajátunkén. (Az aggódók megnyugtatására: kb 5x8 cm-es régi kvarcjátékszerű display-e van egy statikus matrica közepén. De egyelőre amúgy is csak a billentyűnyomogatás érdekli a Mestert.)

Igen tisztelt fog...

Rajtunk ön ki nem fog,
Önön nevetni fogunk...
és itt elakadt.
- Mondjatok rá egy rímet - kérte.
- Mivel nem a mi fogunk - vihorászott Aromo."

Namost az a helyzet, hogy a Timur délelőtt fogorvosi székben ült. A felső egyesek mértek rá övön aluli ütést.
Nem nevetünk.

A probléma a következőképp jelentkezett: már kibújáskor kicsit szürkésnek tűntek, aztán ez elmúlt, viszont hullámos rétegződés-szerűség jelent meg a fenti két középső fogon.
Hát nincs rajta fogzománc!
Szegénynek még ki sem bújtak rendesen, és máris, pedig már két fogkefét is beüzemeltünk - ebből az egyik az ujjrahúzhatós-figura "tanulófogkrémmel".

A háziorvos tippje az volt, hogy az inkubátoros időkre nyúlik vissza a dolog, és biztos az erős gyógyszerek károsították a mandarincikkelynyi állkapcsocskákban várakozó foggumókat. A gyerekfogorvos szerint a rendellenesség még régebbről, az ötödik hónap előttről datálható, méhen belüli ügy. Utólag ezen gondolkozva arra jutottam, hogy esetleg a 14. héttől folyamatosan szájon át és intravénásan belém küldött óriási magnéziumadagok annyi kalciumot oldottak ki az akkor még közös szervezetünkből, hogy ez lett az eredménye. (Sajnos pl. ezt is csak szülés után tudtam meg informális csatornákon keresztül, hogy pótolni kellett volna a kalciumot a rengeteg magnézium miatt, a nődokinak ez kiment a fejéből. Jó, tudom, hogy a kalcium okozhat méhösszehúzódást, de azért valamennyi biztos kellett volna, mert a kórház elhagyásakor majdnem átlátszóak voltak az első fogaim, és akkor még nem értettem, miért.) Na de ez még csak az én feltételezésem, a jövő héten megkérdezem a fogorvost, hogy rekonstruálhatók-e így az események. Ugyanis jövő héten visszatérünk újabb fluoridos ecsetelésre, mely a kezelési lapon "elmex-kezelés"- ként szerepel.

A fogorvos megnyugtatott, hogy szerencsére jó korán észrevettük - viszont az óvintézkedések terén szívfájdító és gondolkodóba ejtő problémák kerültek elő. Hogy a Timur még szopik. Ráadásul este és éjszaka is. Hogy ezt nagyon nem kéne.
Nem tudom.. annyira örül az esti, fürdés utáni összebújós szopinak,  hanyatt fekve röhigcsél, dobálja a kis lábait, mosolyogva tátog - és aztán így is alszik el. Hogy szoktatom én le erről?... Arról meg nem is beszélve, hogy éjszakánként is lecsúszik egy-két rund, mivel - horribile dictu - még együtt is alszunk.

Közben utánaolvastam az egy éves kor utáni szoptatás vs. fogszuvasodás polémiának.
Most nagyon komolyan érdekelne, hogy ti mit gondoltok erről, meg, hogy valaki találta-e már szembe magát hasonló jellegű fogzománcproblémával?

köszi, köszi, köszi.

Nyárzáró data

A dokumentáció kedvéért: Timur 9 kiló 20 dekával, kb. 80 centivel és nyolc foggal zárta a nyarat. Augusztus közepére megtanult járni. Stabilan szalad, közben nagyobb tárgyakat is magával cipel, úgyismint cirokseprű, felmosóvödör, fedeles kosár. Lépcsőn farolva lemászik. Nyár végére már nemcsak ürítette, hanem meg is pakolta a szemetest. Zenére ütemesen fejet ráz, újabban mosolyogva rogyasztgat.

Kanállal, villával beletalál a szájába, de a csak a villára szúrt étek jut a gyomráig, a kanálból egyelőre kicsorog a vacsora.

A homokozóban integetve köszönti a többieket; a kezdeti önfeledt homokvárrombolóból átment lapátolós, kooperatív megfigyelőbe.

Korrigált 1. szülinap

Volt neki végülis az is, csak úgy ad hoc.

Közben ugyan nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen felesleges would-be szülinapot ünnepelni, legfeljebb annyiból érdekes, hogy a korrigált szülinapján tart-e ott, ahol egy hétköznapi egyévesnek tartania kell.
Viszont pont babás barátok voltak nálunk. Délelőtt eszünkbe jutott, hogy épp július 23-a van, úgyhogy délutánra jó programötletnek ígérkezett a zsúr. Áthívtuk a szomszéd Timur-rajongó gyerekeket is, a teraszra kitett hangfalakból szólt a best of Kaláka, szóval egész partiszerűre sikeredett az álszülinap. Ha lírizálhatok: az április 6-i ünneplés meghitt hálaadás-jelleget öltött, ez a júliusi pedig inkább egy lazult rámosolygás volt az életre.

Egy darabig nem értette, hogy mi folyik, de aztán hamar oldódott.

Kíváncsi vagyok, meg fogja-e ünnepelni majd a haverokkal a „ma lennék 18 éves, ha nem lettem volna brutál koraszülött" napot. Szerintem én a helyében megünnepelném, az ünneplésekhez úgyis bőven elég valami jópofa ürügy. Ennél jópofábbat pedig...

Amikor járni tanult

Májusban két kezes vezetéssel, júniustól fél kezes segítséggel közlekedett, ami júliusban már átment biztonsági manccsá - azaz, ha elengedtük a kezét, akkor is haladt, csak még jobban szeretett kapaszkodni. A kellő önbizalom augusztus közepére szállta meg, azóta folyamatos lendületben a gyermek. Összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, hogy csak szemmel kell követni.

Ez a felvétel július elején készült. Kiterjedt családi körben bukdácsol, valamint az is dokumentálódik, mennyire boldoggá teszi az önállóság.

Itt pedig már önállóan kirándul a Bakonyban - szeptember elején:

(sorry a minőség miatt)

Familiy reunion

A Timurnak öt unokatestvére van. Bár ő maga is zigótaként még Pekingben osztódott, azért időben megtért az óhazába - a kuzinok viszont még mindig szerteszét lakoznak.

A kétéves Márk

Észak-Rajna-Vesztfália ködös ám gyönyörű városában, Münsterben született, és ott is él. A többi négy unokatestvér, Anna, Áron, Nóra és Lili  pedig az Egyesült Államok Virginiájában, és sajnos csak ilyenkor, nyáron van lehetőség a kiterjedt családi örömökre.