..az annyi mint...

Aromo az égre emelte a tekintetét, és számolt. Így hangzott: - Zözözizizözözuzu - és már mondta is -, az annyi mint évi ezernyolcszázhuszonöt perc. Az nagyjából, ugye, évi... zözözizizuzu, évi harmincnégy óra, az száz év alatt, zözözizizözizö, száznegyvenkét nap, és még a szökőnapokat bele se számítottam. Azt javaslom tehát, hogy közadakozásból vegyünk kétszáz fogkefét és kétezer-négyszáz tubus fogkrémet, s amíg el nem fogy, azaz száznegyvenkét napig, Bruckner Szigfrid éjjel-nappal egyfolytában mossa a fogát. Pótolja a mulasztást!
Aromo elégedetten leült.
- Uuuuuuu - sóhajtott Bruckner Szigfrid.
- Mi az, fáj? - kérdezték tőle részvéttel.
- Dehogy, de száznegyvenkét éjjel és nappal? Egyfolytában...aúaúaú!
- Hiszen az kis híján öt hónap - mondta sajnálkozva Ló Szerafin. - Azt akarod, hogy ne aludjon, ne egyen, ne igyon, csak nyiszálja, csiszálja, sikálja, kaparja, húzza-vonja?
- Csak ez a megoldás - mondta magabiztosan Aromo.
- Egyáltalán nem megoldás - rázta a fejét Mikkamakka -, a lyuk attól nem múlik el. Moshatja ítéletnapig, a lyuk lyuk marad. Legföljebb tiszta lesz.
- És Bruckner Szigfridnek tiszta lyuk lesz a foga - szellemeskedett Ló Szerafin.

Igen tisztelt fog...

Rajtunk ön ki nem fog,
Önön nevetni fogunk...
és itt elakadt.
- Mondjatok rá egy rímet - kérte.
- Mivel nem a mi fogunk - vihorászott Aromo."

Namost az a helyzet, hogy a Timur délelőtt fogorvosi székben ült. A felső egyesek mértek rá övön aluli ütést.
Nem nevetünk.

A probléma a következőképp jelentkezett: már kibújáskor kicsit szürkésnek tűntek, aztán ez elmúlt, viszont hullámos rétegződés-szerűség jelent meg a fenti két középső fogon.
Hát nincs rajta fogzománc!
Szegénynek még ki sem bújtak rendesen, és máris, pedig már két fogkefét is beüzemeltünk - ebből az egyik az ujjrahúzhatós-figura "tanulófogkrémmel".

A háziorvos tippje az volt, hogy az inkubátoros időkre nyúlik vissza a dolog, és biztos az erős gyógyszerek károsították a mandarincikkelynyi állkapcsocskákban várakozó foggumókat. A gyerekfogorvos szerint a rendellenesség még régebbről, az ötödik hónap előttről datálható, méhen belüli ügy. Utólag ezen gondolkozva arra jutottam, hogy esetleg a 14. héttől folyamatosan szájon át és intravénásan belém küldött óriási magnéziumadagok annyi kalciumot oldottak ki az akkor még közös szervezetünkből, hogy ez lett az eredménye. (Sajnos pl. ezt is csak szülés után tudtam meg informális csatornákon keresztül, hogy pótolni kellett volna a kalciumot a rengeteg magnézium miatt, a nődokinak ez kiment a fejéből. Jó, tudom, hogy a kalcium okozhat méhösszehúzódást, de azért valamennyi biztos kellett volna, mert a kórház elhagyásakor majdnem átlátszóak voltak az első fogaim, és akkor még nem értettem, miért.) Na de ez még csak az én feltételezésem, a jövő héten megkérdezem a fogorvost, hogy rekonstruálhatók-e így az események. Ugyanis jövő héten visszatérünk újabb fluoridos ecsetelésre, mely a kezelési lapon "elmex-kezelés"- ként szerepel.

A fogorvos megnyugtatott, hogy szerencsére jó korán észrevettük - viszont az óvintézkedések terén szívfájdító és gondolkodóba ejtő problémák kerültek elő. Hogy a Timur még szopik. Ráadásul este és éjszaka is. Hogy ezt nagyon nem kéne.
Nem tudom.. annyira örül az esti, fürdés utáni összebújós szopinak,  hanyatt fekve röhigcsél, dobálja a kis lábait, mosolyogva tátog - és aztán így is alszik el. Hogy szoktatom én le erről?... Arról meg nem is beszélve, hogy éjszakánként is lecsúszik egy-két rund, mivel - horribile dictu - még együtt is alszunk.

Közben utánaolvastam az egy éves kor utáni szoptatás vs. fogszuvasodás polémiának.
Most nagyon komolyan érdekelne, hogy ti mit gondoltok erről, meg, hogy valaki találta-e már szembe magát hasonló jellegű fogzománcproblémával?

köszi, köszi, köszi.

Nyárzáró data

A dokumentáció kedvéért: Timur 9 kiló 20 dekával, kb. 80 centivel és nyolc foggal zárta a nyarat. Augusztus közepére megtanult járni. Stabilan szalad, közben nagyobb tárgyakat is magával cipel, úgyismint cirokseprű, felmosóvödör, fedeles kosár. Lépcsőn farolva lemászik. Nyár végére már nemcsak ürítette, hanem meg is pakolta a szemetest. Zenére ütemesen fejet ráz, újabban mosolyogva rogyasztgat.

Kanállal, villával beletalál a szájába, de a csak a villára szúrt étek jut a gyomráig, a kanálból egyelőre kicsorog a vacsora.

A homokozóban integetve köszönti a többieket; a kezdeti önfeledt homokvárrombolóból átment lapátolós, kooperatív megfigyelőbe.

daily

Én nem is tudom, mit írjak, annyi minden  történik, hogy már egy napilapot is meg lehetne tölteni a Mester ügyeivel.

Külföld: a nyolcvanas évekből ittragadt osztrák és német bevándorlókkal elmélkedik a schengeni határokról és az EP választások eredményéről a Balatonparton.

Belföld: Többnapos Baranya-megyei túrán vett részt néhány kortársa plusz szülők kíséretében - totál szociális. (Még pinceszeren is volt Villányban - persze először életében)

Vélemény: imádjuk, imádjuk, imádjuk.

Kultúra: a "Timur", "gyere", szavakat funkciójuknak megfelelően használja, ez utóbbit próbálja maga is kiejteni az "igen" , a "de" és a "nem" morfémákkal egyetemben. A könyvhetet meg természetesen meglátogatta a Vörösmarty téren - Micivel.

Tudomány: kibújt a bal fölső foga, majd másnapra eltűnt. Harmadnapra különös füstszínben támadott fel - pedig előzőleg hófehér volt.

Sport: bicikli, motor, gördeszka kipipálva. Mászni pedig már zsenánt: kapaszkodós-állós kiindulóhelyzetében addig toporog és morog csukott szájjal, amíg valaki tovább nem segíti fél kezes vezetéssel a következő célállomásáig.

Bulvár: kullancsot találtunk a fejében.  Óriási ijedelem, forródrót a gyerekorvosnak, aki megnyugtatott, hogy a 12 órán belül eltávolított kullancs nem okozhat fertőzést,vegyük ki belőle nyugodtan - kullancsoltást ilyen kicsiknek nem ajánl. Szerencsére a mi kullancsunk csak a támadás elején járhatott, mert kis simogatásra kisodródott a bébi fejbőréből, termetre pedig egy gombostűfejnyi lehetett, egyszóval még épp csak megteríteni készült a vacsorához.
...az meg külön jól jött, hogy a Timur még mindig csak egy kiskopasz.

mi kék

Ugye, hogy évek óta nem volt ilyen mesekék ég és hófehér hó együttállás a városban?

A napsütéses órákat a Szépvölgyi út végén töltöttük, és valószínűleg a Timur is érzékeny a színekre, mert miután hazaértünk, kb. 4 négyzet-centiméternyi kartont  tüntetett el a friss fogacskáival ugyanebből a mélykék árnyalatból. (A vacsorára készülő Barilla-spagetti üres dobozának egyik sarkát.)

Rövid családi értekezlet után felhívtam a Doktornőt, annál is inkább, mert ma már egy körömnyi aranyszínű sztaniolt is elszopogatott a Mester. Hálistennek rá mindig lehet számítani: mosolyogva megnyugtatott, hogy semmi baj, a gyerek a fogait próbálgatja - vagy egyszerűen csak megkívánta a kartont.

egy fog nem fog

Mellébújt egy másik fog!

MEGVAN AZ ELSŐ...

...FOG!!

a bal alsó!

A Timur papája vette észre, mikor az utóbbi hetekben slágerré vált "most hadd a te ujjadból szopjam" játékot játszotta vele. Hogy ma este megharapta a gyermek.

Édesbúsan konstatáltuk, hogy felnőtt.

Én meg délben még azon izgattam magam, vajon elég homogén/folyósra sikerült-e az édeskrumplipüré.

Na még a fog-hír előtt ezt a képet akartam feltenni a napokból. Timur most azon a szivacson hentereg, amin az előzőekben ecsetelt  időszakban napközben otthon feküdtem. Ugyanott a padlón. Ha ezt tudom, hogy egy év múlva itt már jobbra-balra forog, félbukfencet vet  s pihenésképp a lámpafénybe ámulva mereng egy izmos-okos csecsemő, hát mennyivel kevesebbet aggódtam volna...