szülinap 2

...ésaztán

nem sokkal húsvét után történt, hogy kétéves lett ez a gyerek.

Tárgyilag tőlünk mindösszesen egy pár gumicsizmát kapott - akkor még nem sejtettük, hogy ezzel mennyire beletrafáltunk a  következő  hónapok sajnálatos időjárásába -, inkább eseményekkel örvendeztettük meg. Volt egy Csodák palotája bejárás (első!), amit teljes egészében a kismotorja nyergéből tudott le; aztán Libegő (első!), kirándulás Szentendrére,  Állatkert, plusz a családi megemlékezések. Ezzel szépen ki is telt egy hét.

Itt épp egy zsiráf köszönti az őt "zoo-csemegével" ellátó ünnepeltet:

kétünnepközt

...ha már nyár, le kell ellenőrizni a Balatont.

Amikor járni tanult

Májusban két kezes vezetéssel, júniustól fél kezes segítséggel közlekedett, ami júliusban már átment biztonsági manccsá - azaz, ha elengedtük a kezét, akkor is haladt, csak még jobban szeretett kapaszkodni. A kellő önbizalom augusztus közepére szállta meg, azóta folyamatos lendületben a gyermek. Összehasonlíthatatlanul kényelmesebb, hogy csak szemmel kell követni.

Ez a felvétel július elején készült. Kiterjedt családi körben bukdácsol, valamint az is dokumentálódik, mennyire boldoggá teszi az önállóság.

Itt pedig már önállóan kirándul a Bakonyban - szeptember elején:

(sorry a minőség miatt)

első, első!

Három ok miatt hanyagolódott a blog. Az egyik, hogy berobbant a nyár, és ilyenkor alaphelyzetből ki se akaródzik nyitni a számítógépet. Kettő:  mivel ugye berobbant, az ember lehetőségeihez képest igyekszik a városi ötödik emelet helyett a legtöbb időt a nyaralóban tölteni - az pedig tömény vidék és szabadtér ugyanakkor ritkás térerő. A harmadik: a gyerek mozgásigénye úgy megugrott, hogy folyton a sarkában kell lenni, mászik, mint egy istencsudája. Természetesen csak a még nem látogatott helyek az érdekesek, ahol minimum egy-két alkalmatosság áll rendelkezésre, hogy azon felhúzhassa magát - és ebben nem ismer pardont: a minap egy vele szemben álló vizsla mellső lábaiba kapaszkodva igyekezett felegyenesedni. Ha elfárad kicsinyt, nem lepihen játszani, hanem kétlábon folytatja az expedíciókat - felső kézfogásos segítséggel. Szóval én mint ÉN totálisan felszámolódtam. Állandóan a gyermek árnyékában figyelek, ha napközben szerencsés módon elszenderedik, őrült tempóban lököm a mosogatást, mosást, főzést egyszerre, hogy mire megnyikkan, már újra a rendelkezésére álljak (és arra meg csak zárójelben merek még gondolni is, hogy a szemeszter vége számomra is kötelezettségekkel jár).

Nade nem is ezt akartam igazából, csak kicsúszott a számon, - meg amúgy is igen röhejesen adja ki magát az ilyen méltatlankodás ezen a blogon , meg különben is: édes e teher :) - hanem, hogy mi minden történt meg vele életében először az utóbbi hetekben!

A vidéknek köszönhetően először lett igazán fekete a körme és csudi retkes a lába; először dugta ezt a retkes lábacskát a Balatonba; és először került ugyanezekre a kis lábakra járásra tervezett szandál (a legkisebb méret, 18-as még csak vastag zoknival jó), így szandálostul aztán egyből nekiment a lépcsőknek - életében először. Először került közelebbi barátságba állatokkal: az említett vizslával meghitt interakció alakult ki köztük; a szaporodási/párzási  időszak miatt igen aktív hangyák, pókok, vadkacsák, békák, hattyúk és kakukkmadarak is barázdálják az agyacskáját - szerencsére a házba betévedt pocokkal csak én találkoztam. Először nyalta végig az összes cipőtalpat a bejárati ajtónál, és először evett nem bio bébikaját. Felnőni látszik. Éshát ami a lényeg:

Beindult a bringázás. Én nem gondoltam, hogy már 8 kiló alatti babákat is lehet így kerékpároztatni, de lehet, sőt bukósisakot is árulnak, igaz az még azért elég bő.

Persze vannak kellemetlen fejlemények is. Az új fürdési körülmények - új helyszín, kiskád - miatt felborult az esti rendszeres nagydolgozás, ezt kicsit bánom, olyan kényelmes volt tudni, hogy nincs kakis pelenka. S a másik: kifejlesztett a kisbaba egy rövid, de teljes hangerős agresszív kiáltást, olyasmit, mint amilyennel a szumóbirkózók  egymáshoz fordulnak a birokra kelés előtt. Ezt egy az egyben le lehet fordítani „akarom"-ra, és minden olyan szituációban elhangzik, amikor elveszünk tőle egy veszélyesnek ítélt tárgyat vagy nem szeretnénk fölemelni - holott ő azt tervezte.
De aki a naplementét szereti, rossz gyerek nem lehet.

Első születésnap /1. (második rész)

(előző poszt folytatása)

No pontosan rá egy esztendőre Timur ismét az egészségügy bűvkörében volt kénytelen leledzeni, mert rejtélyes váltóláza lett - úgy váltó, hogy egy éjszaka volt, egy éjszaka nem volt; és úgy rejtélyes, hogy az orvos sehol nem látott gyulladást, mondta, hogy majd kiütések jönnek és akkor hozzuk vissza, de nem jöttek.

Még szerencse, hogy a családi ünneplést előtte, vasárnap már megejtettük.

("Kisunokám, Titusz")

Ajándékba pedig tárgyak helyett élményeket adtunk: Timur életében először állhatott a volánnál...

(felveszi a stoppos nénikéjét)

...kivittük az ébredő Balatonhoz...

(zsivajgó természet)

..és este megengedtük neki, hogy végre mindent ledobálhasson az éjjeliszekrényről. 

A "torta" alma-banán-kölespép kombó volt:

Én meg igazából annak örültem a legjobban, hogy milyen nagyot és édeset aludt a madárcsicsergés meg a békabrekegés közepette a vízparton.

(második első szülinap július 23-án!)

Számadatok: súly: 7,35kg - jó, jó, hogy kevés, de azért 35 deka híján csak megtízszerezte a születésit, és különben is még csak 8 és fél hónapos:) - ;
hossz: kb.73 cm; fog: továbbra is 2.

mi kék

Ugye, hogy évek óta nem volt ilyen mesekék ég és hófehér hó együttállás a városban?

A napsütéses órákat a Szépvölgyi út végén töltöttük, és valószínűleg a Timur is érzékeny a színekre, mert miután hazaértünk, kb. 4 négyzet-centiméternyi kartont  tüntetett el a friss fogacskáival ugyanebből a mélykék árnyalatból. (A vacsorára készülő Barilla-spagetti üres dobozának egyik sarkát.)

Rövid családi értekezlet után felhívtam a Doktornőt, annál is inkább, mert ma már egy körömnyi aranyszínű sztaniolt is elszopogatott a Mester. Hálistennek rá mindig lehet számítani: mosolyogva megnyugtatott, hogy semmi baj, a gyerek a fogait próbálgatja - vagy egyszerűen csak megkívánta a kartont.

Közérdekű bréking

Dobogókőnél gyönyörű a hó!!