..az annyi mint...

Aromo az égre emelte a tekintetét, és számolt. Így hangzott: - Zözözizizözözuzu - és már mondta is -, az annyi mint évi ezernyolcszázhuszonöt perc. Az nagyjából, ugye, évi... zözözizizuzu, évi harmincnégy óra, az száz év alatt, zözözizizözizö, száznegyvenkét nap, és még a szökőnapokat bele se számítottam. Azt javaslom tehát, hogy közadakozásból vegyünk kétszáz fogkefét és kétezer-négyszáz tubus fogkrémet, s amíg el nem fogy, azaz száznegyvenkét napig, Bruckner Szigfrid éjjel-nappal egyfolytában mossa a fogát. Pótolja a mulasztást!
Aromo elégedetten leült.
- Uuuuuuu - sóhajtott Bruckner Szigfrid.
- Mi az, fáj? - kérdezték tőle részvéttel.
- Dehogy, de száznegyvenkét éjjel és nappal? Egyfolytában...aúaúaú!
- Hiszen az kis híján öt hónap - mondta sajnálkozva Ló Szerafin. - Azt akarod, hogy ne aludjon, ne egyen, ne igyon, csak nyiszálja, csiszálja, sikálja, kaparja, húzza-vonja?
- Csak ez a megoldás - mondta magabiztosan Aromo.
- Egyáltalán nem megoldás - rázta a fejét Mikkamakka -, a lyuk attól nem múlik el. Moshatja ítéletnapig, a lyuk lyuk marad. Legföljebb tiszta lesz.
- És Bruckner Szigfridnek tiszta lyuk lesz a foga - szellemeskedett Ló Szerafin.

Igen tisztelt fog...

Rajtunk ön ki nem fog,
Önön nevetni fogunk...
és itt elakadt.
- Mondjatok rá egy rímet - kérte.
- Mivel nem a mi fogunk - vihorászott Aromo."

Namost az a helyzet, hogy a Timur délelőtt fogorvosi székben ült. A felső egyesek mértek rá övön aluli ütést.
Nem nevetünk.

A probléma a következőképp jelentkezett: már kibújáskor kicsit szürkésnek tűntek, aztán ez elmúlt, viszont hullámos rétegződés-szerűség jelent meg a fenti két középső fogon.
Hát nincs rajta fogzománc!
Szegénynek még ki sem bújtak rendesen, és máris, pedig már két fogkefét is beüzemeltünk - ebből az egyik az ujjrahúzhatós-figura "tanulófogkrémmel".

A háziorvos tippje az volt, hogy az inkubátoros időkre nyúlik vissza a dolog, és biztos az erős gyógyszerek károsították a mandarincikkelynyi állkapcsocskákban várakozó foggumókat. A gyerekfogorvos szerint a rendellenesség még régebbről, az ötödik hónap előttről datálható, méhen belüli ügy. Utólag ezen gondolkozva arra jutottam, hogy esetleg a 14. héttől folyamatosan szájon át és intravénásan belém küldött óriási magnéziumadagok annyi kalciumot oldottak ki az akkor még közös szervezetünkből, hogy ez lett az eredménye. (Sajnos pl. ezt is csak szülés után tudtam meg informális csatornákon keresztül, hogy pótolni kellett volna a kalciumot a rengeteg magnézium miatt, a nődokinak ez kiment a fejéből. Jó, tudom, hogy a kalcium okozhat méhösszehúzódást, de azért valamennyi biztos kellett volna, mert a kórház elhagyásakor majdnem átlátszóak voltak az első fogaim, és akkor még nem értettem, miért.) Na de ez még csak az én feltételezésem, a jövő héten megkérdezem a fogorvost, hogy rekonstruálhatók-e így az események. Ugyanis jövő héten visszatérünk újabb fluoridos ecsetelésre, mely a kezelési lapon "elmex-kezelés"- ként szerepel.

A fogorvos megnyugtatott, hogy szerencsére jó korán észrevettük - viszont az óvintézkedések terén szívfájdító és gondolkodóba ejtő problémák kerültek elő. Hogy a Timur még szopik. Ráadásul este és éjszaka is. Hogy ezt nagyon nem kéne.
Nem tudom.. annyira örül az esti, fürdés utáni összebújós szopinak,  hanyatt fekve röhigcsél, dobálja a kis lábait, mosolyogva tátog - és aztán így is alszik el. Hogy szoktatom én le erről?... Arról meg nem is beszélve, hogy éjszakánként is lecsúszik egy-két rund, mivel - horribile dictu - még együtt is alszunk.

Közben utánaolvastam az egy éves kor utáni szoptatás vs. fogszuvasodás polémiának.
Most nagyon komolyan érdekelne, hogy ti mit gondoltok erről, meg, hogy valaki találta-e már szembe magát hasonló jellegű fogzománcproblémával?

köszi, köszi, köszi.

Szemész - most igazából

Többszöri időpont-módosítás után hétfőn este végre odakerültünk Dr. Sényi elé, a magánrendelésére. A sok csúszás miatt pár napig volt egy olyan verzió is, hogy bemegyünk a Klinikára. De miután informálódtam néhány, a közintézményt már megjárt szemtanúnál, végül letettünk arról, hogy 2-3 órás várakozás után - fix időpontot csak sokára tudtak volna adni -, mihamarabb és ingyen mondjanak szakvéleményt Timur szeme világáról. Nem a várakozás hossza rettentett el, hanem a helyszíne: a túlzsúfolt, forgalmas folyosó. Meggyőződésem ugyanis, hogy a kruppot kiváltó náthavírust  - ráadásul még azóta is fáradhatatlanul termeli a taknyot a gyerek szervezete - a rókusos várakozáskor szedte össze.

Tehát I. kerület, Naphegy Optika. A rendelési idő utáni fél 7-es ráadáscsomagba voltunk beosztva, ezért kellett várakoznunk 20 percet. De hamar elillant, mert magánrendeléshez méltón remek játékok voltak a váróban, többek közt egy számítógép-klaviatúra, melynek önfeledt csapkodásával Timur remekül elfoglalta magát. (A felnőtteknek pedig gyönyörű régi optikusműszerek, vizsgálólencsék vannak kiállítva egy vitrinben.) 

A doktornő - asszisztensének konzekvensen "adjunktus asszony" - még így a műszak végén is energikusan, barátságos humorral fogadott bennünket, pedig Timurt a két szülőjén kívül még a nénikéje is követte a vizsgálóba.

Egyeztettük az adatokat - szemük se rebbent a 770 grammos születési súlyra, nyilván már rengeteg ilyen kisdedet láttak - , majd egy maroknyi fényképezőgéppel három irányból is belevakuzott Dr. Sényi Timur szemébe. Ezt nem értettem, de legalább kicsit engedett a szorító lelkiismeret furdalásom az elmúlt hónapok néhány vakuval készült portréja miatt. 

Aztán egy villogó és vijjogó kézipropeller-szerű fekete szerkezettel imbolygott a doktornő Timur előtt, ezzel mérte be az éleslátást meg a kancsalságot - ha jól értelmeztem a viharos gyorsasággal zajló eseményeket. Közben mellette, a számítógép monitorján már olvasható is volt az eredmény: jobb szem -1,00; bal -1,25. Ez a rövidlátás távol van a tipikus, durva koraszülött rövidlátástól, ami ilyen korban már -4 és -9 dioptria között mozog - világosított fel bennünket a doktornő, és azt is elmondta, hogy ezzel semmit nem kell csinálni, minden rendben, majd 10 éves kora körül kell nagyon figyelni, hogy ne orral kövesse a szöveget a könyvekben. A biztonság kedvéért egy év múlva is lehet ellenőrizni, de igazából nagyon megnyugtatott bennünket. Engem különösen, mert nekem -1,75-ös mindkét szemem, szóval a Timur látása kb. olyan, mint az enyém szemüvegben szürkületkor. És ez jó. Egy éve még sokkal komolyabb szemproblémákra voltunk felkészülve, sőt, amikor az első hetekben ki se nyílt még a Mester szeme, igazán ezredrangú és sokesélyes dolog volt, hogy fog-e látni egyáltalán. "Szerencsések" - állapította meg most az asszisztens.

Ezek után felbátorodva adtam elő az összes agyrémet, ami szem-ügyben mostanában felmerült. Hogy a nemrég előjött erőltetett pislogása nem idegrendszeri eredetű-e, és nem én okoztam-e orrcsepp-túladagolással? Hogy jogos-e a rejtett Down-szerű kromoszómabetegség feltételezése a "mongol redő" miatt? Tényleg létezik-e olyan, hogy "koraszülött szem"? Bébinapszemüveg?

Nem, a pislogást a nátha miatti halvány kötőhártya gyulladás okozhatta, ami már ráadásul vissza is vonult. A rejtett Down-dolog hülyeség. A babaszem megszűnik keleties lenni, mihelyst kiemelkedik az orrnyereg. Koraszülött szemforma nincs, ráadásul a Timur nem is néz ki igazán koraszülöttnek. Napszemüveget legfeljebb csak vízpartra, ahol duplán csapódnak a sugarak az íriszbe.

Aztán sebtiben elvégzett egy perifériás látás, üvegtest, szemfenék vizsgálatot, itt is mindent rendben talált. Majd, mert még mindig csak néhány perce voltunk benn, mutatott egy "dimenziós képeslapot", hogy majd a Timurnak ebbe bele kéne nyúlnia, ha nagyobb lesz, amennyiben helyesen,  térben érzékeli a képet. Ahogy ezt elmesélte, a Timur már nyúlt is bele. Aztán még elmagyarázta, hogy mi az a rejtett kancsalság, illusztrációként mindhármunkat be is vizsgált ezügyben. Búcsúzóul adott egy a4-es lapot egyszerű pálcika-ábrákkal, amit be kell gyakorolni a gyermekkel, hogy a következő látásvizsgálaton párosítani tudja majd a távolban mutatott képekkel. (Mivelhogy  az ABC-t meg a számokat feltételezhetően még nem fogja ismerni.)

Ez történt egészen-egészen pontosan a rendelőben.

A kasszánál hétezer forintot fizettünk.