2009 plussz - ápdét

..még egy Miciset talált:

Egy talált kép - "Első könyvhetem" - az óévből, sok szeretettel Micinek!

őszik

Ezek a képek még azon az őszön készültek, amikor nyár volt, nem pedig tél.
A veszprémi állatkertest
 
leszámítva nem látszik rajtuk igazán a gyerek, inkább csak az, hogy a szülei mennyire nyomják neki a kultúrát.
Végülis volt, amit élvezett:
 
(ez egyben első külföldi útja is volt, a MuseumsQuartier-be)

... és volt, amit kevésbé:  
 
Szóval a japán multimédiát már veszi, a wartime-ot még - hálisten - nem.

Aztán persze az is lehet, hogy csak abban állt a különbség, hogy a bécsi múzeum ablakaiból nem lehet rálátni
 
a HÉV-re.

daily

Én nem is tudom, mit írjak, annyi minden  történik, hogy már egy napilapot is meg lehetne tölteni a Mester ügyeivel.

Külföld: a nyolcvanas évekből ittragadt osztrák és német bevándorlókkal elmélkedik a schengeni határokról és az EP választások eredményéről a Balatonparton.

Belföld: Többnapos Baranya-megyei túrán vett részt néhány kortársa plusz szülők kíséretében - totál szociális. (Még pinceszeren is volt Villányban - persze először életében)

Vélemény: imádjuk, imádjuk, imádjuk.

Kultúra: a "Timur", "gyere", szavakat funkciójuknak megfelelően használja, ez utóbbit próbálja maga is kiejteni az "igen" , a "de" és a "nem" morfémákkal egyetemben. A könyvhetet meg természetesen meglátogatta a Vörösmarty téren - Micivel.

Tudomány: kibújt a bal fölső foga, majd másnapra eltűnt. Harmadnapra különös füstszínben támadott fel - pedig előzőleg hófehér volt.

Sport: bicikli, motor, gördeszka kipipálva. Mászni pedig már zsenánt: kapaszkodós-állós kiindulóhelyzetében addig toporog és morog csukott szájjal, amíg valaki tovább nem segíti fél kezes vezetéssel a következő célállomásáig.

Bulvár: kullancsot találtunk a fejében.  Óriási ijedelem, forródrót a gyerekorvosnak, aki megnyugtatott, hogy a 12 órán belül eltávolított kullancs nem okozhat fertőzést,vegyük ki belőle nyugodtan - kullancsoltást ilyen kicsiknek nem ajánl. Szerencsére a mi kullancsunk csak a támadás elején járhatott, mert kis simogatásra kisodródott a bébi fejbőréből, termetre pedig egy gombostűfejnyi lehetett, egyszóval még épp csak megteríteni készült a vacsorához.
...az meg külön jól jött, hogy a Timur még mindig csak egy kiskopasz.

komoly

Első élő kulturális élményként Timur a Fellegi-féle babakoncertet (aka lakáskoncert) kebelezte be. Tetszett neki. Végig figyelte a műsort, lekötötte a zene meg a projektoros vetítés a smink nélkül is bámulatosan bohóc küllemű Fellegi alámondásaival. Minden elismerésünk a művész úré, aki egy harmadik emeleti lakásból kompakt koncerttermet teremtett ruhatárral, illemhellyel - a konyhában büfével.
Ötből öt!

És íme a gyermek, amint lábbal tiporja a Steinwayt. Persze kottából.

művelődés

Olyan jó volt csövek és infúzió nélkül látni végre, hogy az utolsó PIC-es hónapban állandóan kattogott a fényképezőgép.

Mínusz másfél hónaposan orvosi rendelvényre megkapja az első könyvét.  A Doktornő lelkesen diagnosztizál: "szemmel láthatóan elgondolkodva, szinte filozofikus átszellemültséggel nézelődik a gyerek; hát ne csak a kék csempét nézze, hozzanak neki valami könyvet!" Mindemellet nem átallja elpalántálni bennünk a szülői rátartiságot: "Timurnak akkora az IQ-ja, hogy alig fér az inkubátorba." (Gondolom, ezt a viccet szereti elsütni a sokattűrt szülőknek .)

Itt mondjuk épp befelé figyel, de látszik még ott egy diktafon is, ez az elejétől fogva mellette van. Az első felvételeken csak bátorítóan beszélünk hozzá, aztán énekekkel, mondókákkal, két epizóddal a Micimackóból, néhány zenei klasszikussal, végül Halász Judittal bővül az audió.

Having  become more camera-fit for the last month at the PIC, it obviously induced us to stand by and record every other second of his life.

At the age of minus 1.5 months he was prescribed his first book by the doctor, to replace the view of the blue tiles he was staring at in a rather philosophic manner.

"The child might fit into the incubator, but his IQ no more!"

Not that the above photo was an evidence of that.. However you can also spot a small voice recorder/player, prescribed earlier, supposedly to replace our presence via recording anything in our voice to provide him with some comfort when he must be left alone (and that is the majority of the day).