
Aztán persze volt ott abban az "étteremben" sok igazi finomság is, amitől Timurnak és Micinek - sőt mindkettejük egész családjának - kettéállt a füle! Mi, akik ott lehettünk mind megkóstólhattuk például ezt a példátlan költeményt is.
..még egy Miciset talált:

Egy talált kép - "Első könyvhetem" - az óévből, sok szeretettel Micinek!

Volt neki végülis az is, csak úgy ad hoc.
Közben ugyan nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen felesleges would-be szülinapot ünnepelni, legfeljebb annyiból érdekes, hogy a korrigált szülinapján tart-e ott, ahol egy hétköznapi egyévesnek tartania kell.
Viszont pont babás barátok voltak nálunk. Délelőtt eszünkbe jutott, hogy épp július 23-a van, úgyhogy délutánra jó programötletnek ígérkezett a zsúr. Áthívtuk a szomszéd Timur-rajongó gyerekeket is, a teraszra kitett hangfalakból szólt a best of Kaláka, szóval egész partiszerűre sikeredett az álszülinap. Ha lírizálhatok: az április 6-i ünneplés meghitt hálaadás-jelleget öltött, ez a júliusi pedig inkább egy lazult rámosolygás volt az életre.

Egy darabig nem értette, hogy mi folyik, de aztán hamar oldódott.

Kíváncsi vagyok, meg fogja-e ünnepelni majd a haverokkal a „ma lennék 18 éves, ha nem lettem volna brutál koraszülött" napot. Szerintem én a helyében megünnepelném, az ünneplésekhez úgyis bőven elég valami jópofa ürügy. Ennél jópofábbat pedig...
A Timurnak öt unokatestvére van. Bár ő maga is zigótaként még Pekingben osztódott, azért időben megtért az óhazába - a kuzinok viszont még mindig szerteszét lakoznak.
A kétéves Márk
Észak-Rajna-Vesztfália ködös ám gyönyörű városában, Münsterben született, és ott is él. A többi négy unokatestvér, Anna, Áron, Nóra és Lili pedig az Egyesült Államok Virginiájában, és sajnos csak ilyenkor, nyáron van lehetőség a kiterjedt családi örömökre.
oké, hogy már több, mint egy hete történt, dehát csak ez az esős idő tudott rávenni, hogy számítógép előtt molyoljak -- szóval-szóval a kettővel ezelőtti szombaton nálunk volt a soros PIC-randevú, a Balatonon.
Most nem csak az egy alomból való kollégákat hívtuk, hanem kicsit nagyobb szórást engedélyeztem magunknak, így több jeles, csak később megismert koraszülöttet is meghívtunk.
Sajnos a Harley-sek ránkszervezték a bulijukat, így nehéz volt eljutni hozzánk, de azért így is szépen lement a rendezvény - mármint a mienk - semmi konfliktus, sírás vagy hiszti, szerintem mindenki jól érezte magát. (nem tudom, hogy aztán a motorosoknál volt-e bunyó)
Na nagy megelégedéssel azt figyeltem meg, hogy minden gyerek legszívesebben a játékok közé kevert fogkrémes tubussal, pezsgőtablettás dobozzal, üres ásványvizes flakonnal, lecsupaszított folpackos hengerrel foglalkozott - ezek egyébként Timurnál is megelőzik az amúgy erre gyártott készségeket. Szeretem, mikor így lelepleződik a pénztárcacsapoló gyerekjátékipar.
A másik tanulság vagy megfigyelés pedig az volt, hogy a gyerekek kifejezetten jó hatással voltak egymásra: a Danizoárd a konferencia után állítólag többet állt négykézláb, a Marci - látva, hogy Timur elegáns flegmasággal tette kísérgetőrabszolgává az egész családját - többet vezetette magát kézenfogva; éshát a migyerekünk meg 3 lépést tett aznap délután tökegyedül.
S néhány fotó:
dokumentáció - ahogy már Lucia is lejegyezte - arról, hogyan avatja be Danizoárdmuci a révületet előidéző varázslatos cuclizás és rezgőszékezés rejtelmeibe Timurt.
Marci, a vagány - korábban itt.
Ezen a fotón egy illusztris vendég, az 510 grammal született Virág mellett - és egy horgász előtt - bámulja a vizet a házigazda.
Itt Timur egy csodálója karjaiban látható. Shalom nyolc éve született 530 grammal a Schill S.B. Doktornő pácienseként, és azóta is szeret bejárkálni a PIC-osztályra babákat nézegetni. Timurt is bámulta az inkubátorban, és most nagyon örült, hogy végre testközelbe kerülhettek.
Én nem is tudom, mit írjak, annyi minden történik, hogy már egy napilapot is meg lehetne tölteni a Mester ügyeivel.
Külföld: a nyolcvanas évekből ittragadt osztrák és német bevándorlókkal elmélkedik a schengeni határokról és az EP választások eredményéről a Balatonparton.
Belföld: Többnapos Baranya-megyei túrán vett részt néhány kortársa plusz szülők kíséretében - totál szociális. (Még pinceszeren is volt Villányban - persze először életében)
Vélemény: imádjuk, imádjuk, imádjuk.
Kultúra: a "Timur", "gyere", szavakat funkciójuknak megfelelően használja, ez utóbbit próbálja maga is kiejteni az "igen" , a "de" és a "nem" morfémákkal egyetemben. A könyvhetet meg természetesen meglátogatta a Vörösmarty téren - Micivel.
Tudomány: kibújt a bal fölső foga, majd másnapra eltűnt. Harmadnapra különös füstszínben támadott fel - pedig előzőleg hófehér volt.
Sport: bicikli, motor, gördeszka kipipálva. Mászni pedig már zsenánt: kapaszkodós-állós kiindulóhelyzetében addig toporog és morog csukott szájjal, amíg valaki tovább nem segíti fél kezes vezetéssel a következő célállomásáig.
Bulvár: kullancsot találtunk a fejében. Óriási ijedelem, forródrót a gyerekorvosnak, aki megnyugtatott, hogy a 12 órán belül eltávolított kullancs nem okozhat fertőzést,vegyük ki belőle nyugodtan - kullancsoltást ilyen kicsiknek nem ajánl. Szerencsére a mi kullancsunk csak a támadás elején járhatott, mert kis simogatásra kisodródott a bébi fejbőréből, termetre pedig egy gombostűfejnyi lehetett, egyszóval még épp csak megteríteni készült a vacsorához.
...az meg külön jól jött, hogy a Timur még mindig csak egy kiskopasz.
Anno és most:
És volt még egy nap az ex -PIC-es anyáknak, május 1., amikor ismét összejöttünk újabb szülinapot ünnepelni. Meg persze a jó sorsunkat, hogy mindenki nagyjából ép bőrrel megúszta ezt az infernális kalandot. Ugyanazt lehet elmondani, mint februárban, mikor utoljára láttam a csapatot: mindenki klasszul fejlődik, van, aki már önállóan szaladgál. Timur mestert én egy kicsit kisebbnek találtam a többieknél - de amúgy meg igen mulatságos volt, ahogy más anyukák is visszafogott aggodalmaskodással hasonlítgatták csemetéjüket a társakhoz.
Persze ez mit sem változtat a lényegen, hogy az egész napos kerti party igazán remekül sikerült, remélem, megtartja a társaság ezt a jó szokását és még sokáig összejárunk így az évfordulók idején örömködni.
Első élő kulturális élményként Timur a Fellegi-féle babakoncertet (aka lakáskoncert) kebelezte be. Tetszett neki. Végig figyelte a műsort, lekötötte a zene meg a projektoros vetítés a smink nélkül is bámulatosan bohóc küllemű Fellegi alámondásaival. Minden elismerésünk a művész úré, aki egy harmadik emeleti lakásból kompakt koncerttermet teremtett ruhatárral, illemhellyel - a konyhában büfével.
Ötből öt!
És íme a gyermek, amint lábbal tiporja a Steinwayt. Persze kottából.
Ezt még Bálint-napra gondoltam. Heartbreak Hotel:
Továbbá két esemény is erre a szombatra esett.
Délelőtt zsúrba mentünk. A PIC-es alomból már van, aki az első születésnapját ünnepli, miatta gyűlt össze nyolc gyerek plusz a szülők. Én már nagyon vártam, hogy találkozzunk. Rövid, de mély ismeretségek kötődtek köztünk közel egy éve, éshát a babákra is kíváncsi voltam. Akárcsak a többiek.
Ahogy én láttam, mindegyik kis hős remek egészségnek örvend. Neurológiai felmérés a helyszínen nem történt, de a babák nyomták a fekvőtámaszokat a szőnyegen, úgyhogy nagy baj sehol nem lehet. Timur születési-súlykategóriájában még ketten voltak: két kislány 760 és 680 grammal - most mindketten óriások, pedig a 68 dekás kislány Timur után született két héttel. A többiek tíz-tizenöt dekával bővebben érkeztek meg a PIC-re, de csak ketten érték el az egy kilót a csapatból.
Egyedül a szem-ügy jött elő másoknál is. Erős rövidlátás, szemtengelyferdülés - bár a legtöbben még csak eztán mennek a vizsgálatra.
De vidám volt mindenki és irtó büszke a porontyára. Lassan elfelejtjük, mennyit sírtunk együtt a neonfényes váróban meg a szintén neonfényes tejfejőben, lenn a pincében.
Aztán az én születésnapom is aznap volt. A harminckettedik - új időszámítás szerint az első.
Hírek a Mesterről. His life - from the VERY beginning.
