A koraszülött és a függőágy

Hogy hogy is volt ez Timurral, az onnan jutott eszembe, hogy pezse az imént megtalálta ezt a képet a függőágy.hu-n:

Tehát az egész úgy kezdődött, hogy  amikor még a kőkemény PIC-es napokat gyűrtük, függőágy-forgalmazó kedves ismerősünk átküldte ezt a videót:

Annyira megtetszett a dolog – ráadásul a kolumbiaiak előtt örök főhajtás, mert, ha szükségből is, de ők találták fel a PIC-es kenguruztatást   –, hogy azonnal körbeküldtem az aktuális szobatársainknak és Timur kezelőorvosának, legalább mosolyogjunk kicsit a sok sírás-rívás közepette.  Namost  a Doktornő - kenguru-papnő és zsigeri reformer –  azonnal felismerte a függőágyazás nagyszerűségét, és másnap Timur  inkubátora mellett állva megmutatta, hogyan lehetne felszerelni, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy a mi babánk is kapjon egy ilyet. Én boldogan meséltem otthon a fejleményeket, és pár napon belül az apai nagymama megvarrta és le is szállította az aprócska ágyacskát.

Persze végül nem lett beüzemelve, mert az osztályon hiányzott az egyetértés a dél-amerikai iskola követése felől. De aztán mikor hazatért a gyermek, a kiságy sarkára kötöztük az alkalmatosságot, és innen nézelődött az első napoktól kezdve. Szemmel láthatóan megnyugtatta a függés-ringás.  Egyébként az utógondozásos kontrollokon kifejezetten előírták a pelenkában hintáztatást az izomtónus és az egyensúlyérzék fejlesztése miatt.

Már nem emlékszem pontosan, hány cm hosszú volt a függőágy, de az biztos, hogy a Timur kézfejét is takaró badi 42-es, a gyermek ekkoriban cca. 2000 g.

Itt már kezdi kinőni.

Néhány hónap múlva pedig kapott egy tiszteletpéldányt a legfölül látható profi szerkezetből, amit először nem tudtunk felfúrni, így egy ideig a csocsóasztal rúdjain lógott.

Ma már pont lefejeli ezeket a tekerőket, úgyhogy épp a kocsmasport-asztal áthelyezésén gondolkodunk. (...bár szereti tekergetni a rudakat, és a kapuk alatti golyótárolót kisautó-garázsként vette birtokba, úgyhogy lehet, hogy marad.)

vau 2

Frakk élőben! St Moritz Pesten!!

na és itten pedig a hóemberrel:

..majd mondhatja a Timur, hogy "bezzeg az én gyerekkoromban még micsoda telek voltak! Derékig ért a hó! "

vau

..ez még a múlt heti, mikor leesett. a Tabánban.
Timur, miután biztosnak érzi a lába alatt a talajt, megcsodálja a technika vívmányait, majd megszólít egy járókelőt.

Első születésnap /1. (első rész)

..mert szeretnénk majd még egy elsőt július végén is ennek a hirtelen kos, korrigált oroszlánnak.

Hátszóval hétfőn egy éve történt az, hogy már 2 napja 24 órában csepegett a könyökhajlatomba a Bricanyl, közben kifelé bámultam az ablakon, mert a másik oldalamon már nem bírtam feküdni. A fájdalom megszakításokkal, rendszertelenül jelentkezett, én viszont arra próbáltam koncentrálni, hogy a méhem egy lágy kalácstészta, amit éppen dagasztanak - szemben azzal a megfeszült medicinlabdával, amin keresztül még a  baba szívhangját sem tudták befogni délelőtt. A nővér, aki evvel a lehetetlen feladattal volt megbízva, jószándékúan, de pszichológiailag kissé felkészületlenül csak a fejét csóválta: "nem lesz ennek jó vége, kismama". 

A  kajaellátásomat Timur nemzője felügyelte nagyon lelkiismeretesen: délben és este is hozta  a meleget. Ekkor is beállított a brokkolilevessel úgy nyolc körül. Már eléggé kínlódtam, úgyhogy megkértem, támogasson el az illemhelyig, hátha tudunk valamit lazítani ezen a totális görcsben álló hason, hogy legalább enni tudjak. Hát a gyors megkönnyebbülést - még mosolyogtam is - pár másodpercen belül felváltotta a konkrét szülés.
...ésígyaztán apás szülés lett - mint ahogy terveztük is.

A szülőszobára úgy kerültem fel, hogy a műtős, aki kezelte a tolószéket, végig azt hajtogatta, "24 hetes?! csak meg ne szülje!".  Úgyhogy a helyszínen én közöltem is a bábával, hogy nem szülni jöttünk, de amikor pár perc elteltével már a drágajó új dokim frissen borotválva, vasalt fehér köpenyben - vasárnap este lévén riasztani kellett, negyed órán belül ott is volt - nézett farkasszemet a szabályosan kialakult szülőcsatornával, gondoltam, itt már nincs mese.

A baba aztán borzasztó gyorsan, természetes úton meg is született - én csak annyit kérdeztem, mivel nem sírt fel, hogy él-e. Él, él. A küszöbnél toporgó PIC-esek már rá is tették a lélegeztetőmaszkot, alufóliába csavarták, mobilinkubátorba tették és vitték. Hogy hogy hívják akkor a  gyereket. Erre nem volt még kész válaszunk. "Mondjanak már egy nevet, az isten szerelmére." Ésakkor én mondtam, hogy Timur. Pár pillanat csend. "Tehát akkor Tibor." Timur. Mongol név, azt jelenti, vas - pihegtem. Ezt még igazából nem egyeztettük le, így a friss apuka is csak nézett, de utólag úgy mesélte, hogy még az életben nem látott engem ennyire határozottnak, úgyhogy nem vitatkozott. Éreztem a  megdöbbenést a levegőben, ezért az adatfelvevő után szalasztottam, hogy még legyen ott a baba eredeti munkaneve, a Benjámin is második opcióként.

Aztán magunkra hagytak bennünket a szülőszobán. Közben anyukámmal is közöltük a hírt, aki eztán egy egész napig abban a hitben élt, hogy megszületett első unokája, Titusz. A szülőszobai emelkedett csendbe egyszercsak berobbant az orvos, és diadalmasan újságolta, hogy a gyermek 770 gramm, szemben az általa saccolt 560-nal. Azért megjegyezte, hogy akárhogy is lesz, szeptemberben lehet újra próbálkozni. Tulajdonképpen ezzel, hogy a legrosszabbra készített fel bennünket, minden eztán következő eseményt relatíve örömként/boldogságként éltünk meg.

Mikor visszaértem a kórterembe, meglepő módon nagyon fel voltam dobva - ezek a hormonok döbbenetesek -, fennhangon meséltem a szobatársaknak az eseményeket, kidomborítva a mókás momentumokat (pl. hogy még akkor is szülésleállító Bricanyl-infúzión voltam, mikor már kinn volt a gyerek).  Persze aztán nagy amplitudóval hullámzani kezdett a kedélyem legalább két teljes napig: hol bőgtem, hol meg boldogan mosolyogtam, mint akivel valami nagyon különleges dolog történt.

(folyt. köv. poszt)

Barack

A frissen beiktatott elnök és az ennek hatására erősen fordulásnak induló történelem-érzékeny csecsemő kölcsönösen elismerik egymás érdemeit. A nagy napot Timur stílusosan egy deci baracklével zárta.

Az elnök embere.

The west wing.

Historic times demand historic moves, Timur starts experiencing with rolling in order not to miss the show. He and the newly inaugurated president acknowledge each other's achievements, it seems.

Timur also attended the inauguration ball and proudly consumed a full glass of peach (‘barack' in Hungarian) juice. What a style.

Btw from the very beginning he finds black people rather entertaining.